Szépművészeti Múzeum

 

in short

A Szépművészeti Múzeum állami alapítású és fenntartású országos múzeum Budapesten, épülete a Hősök tere műemlék együttesének része. A múzeum gyűjtőköre az egyetemes művészet, a magyar/magyarországi művészet anyagát átadta a Magyar Nemzeti Galériának, csak néhány magyar művész alkotása található itt (Rippl-Rónai József). Gyűjteményeiben, melyek az európai képzőművészet minden korszakába bepillantást engednek, a leghíresebb művészek alkotásai is megtalálhatók, műtárgyainak száma jóval meghaladja a százezret.
The Museum of Fine Arts
© Szépművészeti Múzeum
Logo: Szépművészeti Múzeum

Szépművészeti Múzeum

in detail

AZ EGYIPTOMI GYŰJTEMÉNY

Egyiptomi tárgyak gyűjtése már a 19. század elején kimutatható a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvében. Az utazók, gazdag és kevésbé gazdag műgyűjtők szép számmal ajándékoztak műtárgyakat a főváros legrégibb múzeumának, de a nagyobb arányú gyűjtés és ajándékozás az egyiptológia megszületése után, valamint az egyiptomi ásatások szaporodásával és az emlékek feldolgozásával indult meg. Champollion felfedezése, azaz a hieroglif írás megfejtése mérföldkő volt az egyiptomi tárgyak gyűjtésében egész Európában. Magyarországon is a 19. század második felében váltak gyakorivá az ajándékozások, amelyek a század vége felé oly tekintélyes gyűjtemény kialakulásához vezettek, hogy az újabb múzeumok alapításakor az első kiállítások részét képezte egy-egy egyiptomi emlékcsoport. Az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum létrehozásakor a Nemzeti Múzeum nagylelkűen ezen új intézményeknek ajándékozta a bronz és fa műtárgyak jelentős részét, de a kőemlékeket maga őrizte meg. A 20. század első éveiben egy magyar kereskedő vállalkozott egyiptomi ásatások finanszírozására, amelynek nyomán egy Ptolemaios-kori szentély reliefjei és egy, ugyanebből a korból származó temető koporsói és sírmellékletei kerültek a Nemzeti Múzeum Régiségtárába.
Mahler Ede professzor, a magyar egyiptológia megalapítója már a század elejétől harcolt a különböző múzeumokba szétszórt vagy raktárakban a közönségtől elzárt egyiptomi műtárgyak egyesítéséért és kiállításáért. Erőfeszítéseit három évtized után végre siker koronázta: 1934-ben a kultuszkormányzat elrendelte, hogy minden egyiptomi műemléket a budapesti Szépművészeti Múzeumba szállítsanak, s ott, tudományos feldolgozás után állandó kiállításon mutassák be a közönségnek. 1939-ben nyílt meg az első állandó egyiptomi kiállítás, amelyhez Dobrovits Aladár írt tudományos igényű vezetőt. A háborús évek után az újjárendezett egyiptomi kiállítás az elsők között nyitotta meg kapuit. 1948 és 1954 között fontos magángyűjtemények gyarapították a már meglévő, szép anyagot, 1959-ben pedig mód nyílt arra, hogy állami vásárlás révén újabb, a történeti hézagokat kitöltő emlékekhez jusson a gyűjtemény. 1964-ben az UNESCO által vezetett núbiai leletmentő kampányban Castiglione László vezetésével magyar kutatócsoport is részt vett, s így az Egyiptomi Régészeti Hivatal nagylelkű adományaként az Abdallah Nirqiben végzett ásatás anyaga is a Szépművészeti Múzeumba került.
A hatvanas évekre a gyűjtemény kinőtte a régi állandó kiállítást, ezért a múzeum dór csarnokát átépítve új, korszerű és a réginél jóval tágasabb kiállítóteret kellett létesíteni. Az új állandó kiállítás 1972-ben nyílt meg. 1982-85 között építési munkák miatt be kellett zárni a termeket, s legközelebb 1985 májusában nyitott ki az újjárendezett állandó kiállítás, amelyen az 1972 utáni új szerzeményeket is bemutatták, közöttük a Kákosy László által Thébában, 1983-ban megkezdett ásatásról származó darabokat.
A Szépművészeti Múzeum rekonstrukciója során a mélyföldszinten az eddiginél is tágasabb és korszerűbb kiállítóhely létesült, amely 1996-tól a megnövekedett gyűjteményt rangjához méltó környezetben mutatja be a látogatóknak

AZ ANTIK GYŰJTEMÉNY

A múzeum alapításakor nem szerepelt céljai közt eredeti ókori tárgyak gyűjtése. Helyettük a klasszikus szobrok gipszmásolatainak a Nemzeti Múzeumtól öröklött gyűjteményét fejlesztették tovább. A múzeum földszinti termeinek építészeti kiképzése is ezeknek a kiállítását szolgálta. 1908-ban azonban Hekler Antal fáradozása révén Paul Arndt müncheni anyagából múzeumi célra összeállított, 135 darabból álló márványszobor-sorozatot vásároltak, ez volt az Antik Gyűjtemény alapja. 1914-ben ugyancsak Hekler révén 650 terrakottából álló, a mykénéi kortól a római császárkorig szinte valamennyi iskolát bemutató gyűjteményt szerzett Arndttól a múzeum. Mintegy négy évtizeden át ezek képezték az ennek megfelelően Antik Plasztikai Gyűjtemény nevet viselő osztály anyagát. Egy 1934-ben kiadott törvény a Szépművészeti Múzeumot jelölte ki a nem magyar földből előkerült régiségek központi gyűjteményévé. A végrehajtásra csak a második világháború után került sor. Eredményeként a Nemzeti Múzeum és a többi magyar múzeum klasszikus ókori, valamint ókori keleti anyaga a múzeum most már Antik Osztálynak nevezett központi gyűjteményébe került. Több nagyobb magángyűjtemény megvétele és kisebb alkalmi vásárlások mellett néhány nemzetközi csere útján szerzett darab is gyarapította ezt az együttest, aamely az Egyiptomi Gyűjtemény 1957-ben történt leválasztása utáni további szerzeményekkel jelenleg ötezernél több antik tárgyat őriz.
A gyarapodások révén a korábban a plasztikára korlátozott anyag a szobrászati rész megnövekedése mellett új gyűjteményrészekkel bővült, elsősorban az ezernél több darabot számláló vázagyűjteménnyel, ciprusi és pun régiségekkel, továbbá görög, etruszk és római bronzokkal és ékszerekkel, antik üvegekkel, valamint főleg az utóbbi másfél évtizedben a római kori Egyiptomból származó festett múmiaportrék és stukkó múmiamaszkok példányaival, végül a kopt művészet mintegy nyolcszáz emlékével, köztük textilek jelentős sorozatával.
Ennek megfelelően 1950-től az Antik Osztály állandó kiállítása történeti sorrendben, komplex rendezésben mutatja be az ókori művészet anyagát, a neolitikus és kykládikus idolokkal kezdve, művészeti központok szerint csoportosítva az archaikus és klasszikus görög művészet anyagát, kiemelve a hellénisztikus szobrászatnak a múzeumban őrzött jelentős darabjait, nagy teret adva a római hódítás előtti Itália kultúráinak, köztük elsősorban az etruszk régiségeknek és a dél-itáliai vörösalakos vázáknak, tájak és stílusok összefüggéseit szemléltetve Róma és a provinciák emlékein, a késői antikvitás, a görög-római kori Egyiptom, majd a kopt művészet impozáns gyűjteményével, valamint a görög-római világgal kapcsolatban álló szomszédos kultúrák, köztük a palmyrai, párthus és arábiai kultúra művészetének válogatott képviselőivel zárva a bemutatást. (A kiállítás utolsó terme még megnyitás előtt áll.)

A RÉGI KÉPTÁR

A Régi Képtár megközelítőleg 3000 képet őriz az európai festészet 12-18. századi emlékeiből. Az itáliai iskolák szerepelnek a legnagyobb bőséggel, de hasonlóan gazdag a németalföldi mesterek műveinek együttese is. Mennyiségében a német és osztrák gyűjteményrész a következő, leghíresebb azonban a közel száz darabot számláló spanyol anyag. Szerényebb mérete ellenére jelentős a 17-18. századi francia festmények részlege, s néhány mű az angol iskolát is képviseli.
A Régi Képtár jellemzően nemzeti gyűjtemény, és története szorosan összefügg a magyarországi műgyűjtés történetével. A magyar királyok kincseit szétszórták a történelem viharai, a bécsi császári és királyi gyűjteményekből pedig csak morzsák jutottak ide. Nevezetesen a budai kamaraelnöki lakást díszítő darabokból vettek köztulajdonba 78 festményt 1848-ban, Kossuth Lajos rendeletére. Köztük volt például Dürer Férfíképmása. Az 1896-ban elhatározott múzeumalapítással valójában a magyar főúri és egyházi gyűjtőknek a 18-19. században kialakított kollekcióit egyesítették a Régi Képtárban. Legjelentősebb az Esterházy-gyűjtemény volt, amelyet 1870-71-ben vásárolt meg a magyar állam, s megalakította vele az Országos Képtárat. A 637 festmény között találjuk Raffaello, Correggio és Boltraffio egy-egy Madonnáját, 263 holland és flamand képet, valamint a spanyol gyűjtemény javát, Ribera, Murillo, Goya műveit.
A Nemzeti Múzeumtói vétetett át az Országos Képtárba a jelentős reformkori pesti gyűjtő, Jankovich Miklós kollekciója, valamint Pyrker János László egri érsek és velencei pátriárka 192 darabból álló hagyatéka, olyan művekkel, mint Gentile Bellini Cornaro Katalinja, Giorgione Ifjú képmása, Giovanni Battista Tiepolo és Veronese képei. 1872-ben Ipolyi Arnold tudós püspök 64 korai olasz és német táblaképet adományozott az Országos Képtárnak: a többi között Ambrogio Lorenzetti, Sassetta, Sano di Pietro, Michele Pannonio festményeit; így egészítette ki céltudatosan az Esterházy Képtár korai mestereket nélkülöző anyagát. A szisztematikus képtárgyarapítás időszaka következett, ami Pulszky Károly 1884-es igazgatói kinevezése után felgyorsult. Pulszky kitűnő érzékkel és hozzáértéssel vásárolt, elsősorban Itáliában, de kölni, amszterdami, londoni, párizsi és más műkereskedőktől is. Szerzeményei közül kiemelkedő Sebastiano del Piombo Férfíképmása, Van Orley V. Károly képmása és az olasz freskók sora. Pulszkynak jelentős szerepe volt a Szépművészeti Múzeum tervezetének előkészítésében is. Már a múzeum új épületében fogadta a Régi Képtár Pálffy János gróf hagyatékát 1912-ben; a 121 kép között Tiziano, Veronese, Petrus Christus, Jacob van Ruisdael, Jan Steen műveivel. Két további gyűjtemény a század elején önálló múzeumként vált közkinccsé: a jeles pesti gyűjtő, Ráth György múzeuma 1905-től és a Zichy Képtár. Ezek képzőművészeti anyagát az ötvenes években csatolták a Régi Képtárhoz. Az első világháború után nem volt többé lehetőség a múzeum anyagát külföldi vásárlásokkal gyarapítani. Azóta néhány nagylelkű adomány (Nemes Marcell, Boross Jenő), valamint az országban maradt magángyűjtemények jelentették ˗ s jelentik ma is ˗ a szerzeményezés forrását.

A RÉGI SZOBORGYŰJTEMÉNY

A Régi Szoborgyűjtemény kialakulása a Szépművészeti Múzeumot megalapító millenáris törvénynek köszönhető, s már tudományos célú muzeális gyűjtés eredményeként jött létre. A múzeum elődjét, az Országos Képtárat igazgató művelt és nyitott szellemiségű Pulszky Károly gyűjtőtevékenységét a szobrokra is kiterjesztette, amikor a kormány megbízásából 1894-ben és 1895-ben Olaszországban műtárgyakat vásárolt a létesítendő Szépművészeti Múzeum számára. A 121 darab megszerzett szobor között olyan kiváló mű is szerepelt, mint például Agostino di Duccio Gábor arkangyala. Pulszky kiemelkedő jelentőségű együttest hozott létre, amely az olasz szobrászat fejlődését a 14. századtól a 16. század első feléig mutatja be.
A szobrok további vásárlása azonban ezután alig folytatódott. Csupán 1914-ben állt be fordulat: a Szépművészeti Múzeum megvásárolta Ferenczy István (1792˗1856) szobrászművész hagyatékát, azt a nagyszerű, főként olasz kisbronzokból álló gyűjteményt, amelynek legkiemelkedőbb darabja a Leonardóhoz köthető Lovas és Andrea Riccio Európa elrablása című alkotása volt.
Petrovics Elek, aki 1914-ben lett a múzeum főigazgatója, felismerte a viszonylag kevés darabot számláló, de értékes gyűjtemény jelentőségét: az első világháború nehézségei ellenére sokat tett annak gyarapításáért. Az olasz reneszánsz anyag bővítése mellett célul tűzte ki az északi iskolák: a német, a francia és a németalföldi mesterek alkotásainak vásárlását. Több jelentős műtárgyat vett a német gótika köréből: az ún. Szép Madonna típusába tartozó festett kőszobrot, a Máriát és Evangélista Szent Jánost ábrázoló grosskönigsdorfi faszobrokat, amelyek Tilman mester kölni műhelyéből származnak, valamint a Tilman Riemenschneider műhelyében készült Madonnát.
A gyűjtemény első kiállítását Meller Simon rendezte 1921-ben, a Szépművészeti Múzeum déli szakaszán, két teremben. A Régi Szoborosztály 1935-től működik önállóan. Balogh Jolán, aki 1936 és 1967 között vezette az osztályt, fokozatosan állandó szoborkiállítást épített ki a múzeum második emeletén és az alatta lévő félemeleten. Hosszú munkássága alatt megkétszerezte a gyűjtemény anyagát. Utódai továbbfejlesztették ezt a nemzetközi jelentőségűvé emelkedő kollekciót.

A GRAFIKAI GYŰJTEMÉNY

A Grafikai Gyűjtemény a 14. századtól napjainkig terjedő időszak európai művészetének köréből mintegy 9000 rajzot és közel 100 000 sokszorosított grafikát őriz. A kollekció alapját a Régi Képtárhoz hasonlóan az 1870˗71-ben köztulajdonba került Esterházy-gyűjtemény jelentette, három és fél ezer rajzzal és 50 000-nél is több metszettel. Innen származnak a legértékesebb régi olasz, német, francia és németalföldi rajzok: Leonardo, Raffaello, Dürer, Altdorfer, Wolf Huber, Poussin és Rembrandt lapjai. A Szépművészeti Múzeum megalapítása és megnyitása között egyrészt Pulszky Károlynak köszönhető a rajz- és metszetanyag további, külföldi vásárlások útján történt gyarapítása, másrészt az 1901-ben Bécsben elhunyt Delhaes István festőművésznek, aki végrendeletében a magyar államra hagyta 2683 rajzból és 14 453 metszetből álló gyűjteményét. E rajzok különösen szerencsésen egészítették ki az Esterházy-gyűjteményt, mert bár Delhaes az európai művészet négy évszázadából és minden iskolából vásárolt lapokat, a tulajdonában lévő legtöbb mű 18. és 19. századi osztrák és német mesterektől származott. A 19. századi és 20. század eleji, elsősorban francia rajzok elsőrangú együttese Majovszky Pál adománya révén 1935-ben került a múzeumba. Majovszky a Közoktatási Minisztérium művészeti osztályának vezetőjeként azzal a szándékkal alakította ki gyűjteményét, hogy később a múzeumnak ajándékozza. Az ő érdeme, hogy a legkiválóbb 19. századi francia művészek: Delacroix, Daumier, Corot, Courbet, Manet, Degas, Signac, Cézanne, Toulouse-Lautrec és Rodin remekműveit őrzi a múzeum, de ugyancsak az ő adományával került a gyűjteménybe néhány kiemelkedő angol, valamint osztrák-német rajz, többek között Gainsborough, Rossetti, Burne-Jones, Whistler és Menzel művei. A hollandok közül is megszerezte a legnagyobb mesterek munkáit: Van Gogh és Jonkind néhány alkotását.
A 20. század eleji művészetet szerény számú, de kiemelkedő kvalitású rajz képviseli: Picasso, Chagall, Van Doesburg, Sonia Delaunay, Liebermann, Schiele, Kilmt, Schwitters, Modigliani, Rodcsenko és Sztyepanova művei. A legutóbbi évtizedekben több mint kétezer rajz és sokszorosított grafika került a gyűjteménybe, részben belföldi vásárlások, részint ajándékozások, például Kahnweiler és Vasarely jelentős adományai révén. A kortárs alkotások rendszeres gyűjtése a hatvanas években kezdődött meg, és napjainkban az 1986-ban létrehozott 20. századi Alapítvány segítségével és nemzetközi cserék útján folytatódik. A papír fényérzékenysége miatt a rajzok és grafikák nem szerepelnek állandó kiállításon, hanem különböző szempontú válogatások eredményeként időszaki tárlatokon láthatók a múzeum földszinti Grafikai Kiállítótermében.

A 19. ÉS 20. SZÁZADI GYŰJTEMÉNY

A Szépművészeti Múzeum 1906-os megnyitásakor a megelőző évszázad művészetét a korábban a Nemzeti Múzeumban gyűjtött osztrák biedermeier festmények, német akadémikus táj- és életképek, valamint az Országos Képtár által az épülőben lévő múzeum számára vásárolt kortárs művek képviselték. Ez utóbbi, meglehetősen jó ízléssel válogatott vásárlások (pl. Böcklin, Stuck, Khnopff, Segantini művei) a legjobb pillanatban, csaknem a képek elkészülésének évében történtek, és máig a századvégi szimbolista és szecessziós anyag magját adják. A 19. és 20. Századi Gyűjteménynek ez a hangsúlyos és hosszú ideig nem eléggé méltányolt része ma már önálló egységként kerül bemutatásra.
A 19. századi gyűjtemény törzsét elsősorban a Delacroix-tól kiinduló modern francia festészet fejlődésének többé-kevésbé hézagmentes keresztmetszete adja. Ennek a kollekciónak a megalapozása – Pálffy János gróf hagyatékának köszönhetően – az épület megnyitását követő évben kezdődött, amit Millet, Pissarro, Monet, Gauguin, Toulouse-Lautrec műveinek a megvásárlása követett. A francia impresszionista és posztimpresszionista anyag európai rangra emelését Petrovics Elek folytatta, akinek igazgatósága alatt (1914–1935), céltudatos szerzeményezései révén vált csaknem teljessé ez az együttes. Végül 1945-ben Monet, Renoir és Corot egy-egy művének a megszerzése a Herzog-gyűjteményből jelentette a folyamat kiteljesedését. A 19. századi francia művészet egységes bemutatásának a lehetőségét a múzeum Petrovics személyes ízlésének és vonzalmának köszönheti. Ugyanilyen meghatározó volt, ellenkező előjellel, saját korának művészetéhez való viszonyulása; a 20. század legdinamikusabb évtizedeinek kihasználatlansága a kortárs gyűjtemény gyarapítása szempontjából ma már alig pótolható hiányokat hagyott ránk. Az egykorú művészetnek a tudomásul vételét is alig vállaló óvatosság a későbbi vezetők alatt évtizedekig tovább hagyományozódott. Az így létrejött óriási hiányokat utólag már szinte lehetetlen pótolni, a későbbiekben megszerzett darabok még hozzávetőlegesen sem képesek e ma már történelminek számító periódus fő irányairól reális képet adni.
A tulajdonképpeni kortárs művészeti gyűjtemény megalapozása Passuth Krisztina érdeme. Az elmulasztottak pótlására és az eleven művészeti tevékenységnek a múzeumból való további kizárása ellen tett erőfeszítéseit jelentősen támogatta Victor Vasarely, aki az 1950-es években kiemelkedő szerepet játszó absztrakt művészek alkotásait ajándékozta a múzeumnak 1969-ben. Ez az adomány, amellett, hogy új lendületet adott az élő művészek műveinek a megszerzéséhez, egyúttal átmenetileg a gyűjtemény arculatát is jórészt megszabta.
A 19. és 20. Századi Gyűjtemény kezelésébe tartozik két nagyszabású újabb kori adomány, amelyek a múzeumon belül önálló gyűjteményi egységet képeznek. Victor Vasarely saját alkotásaiból egy mintegy 400 darabból álló, a teljes életművét átfogó kollekciót ajándékozott az államnak 1981-ben. A Szépművészeti Múzeum által tulajdonba vett művek az óbudai Zichy-kastélyban erre a célra létesített Vasarely Múzeumban láthatók. A londoni műgyűjtő, Bryan Montgomery 1991-ben 150, zömében kortárs brit művészek alkotásaiból álló saját gyűjteményét adományozta a Szépművészeti Múzeumnak. Bár néhány jelentős mű képviseli a 20. század első felének művészetét, a hazai kiállítóhelyeken az 1980-as években megszaporodó külföldi kiállítások lehetőségeit kihasználva, a 20. századi és kortárs gyűjtemény igazi karakterét ma már a nemzetközi rangú művészek alkotásainak sorát tartalmazó kortárs rész adja.
Szépművészeti Múzeum
A Szépművészeti Múzeum épülete a Műcsarnokkal, a Hősök terén álló Millenniumi Emlékművel és az odavezető Andrássy úttal együtt a Világörökség része. A Hősök tere meghatározója a historizáló, romantikus Millenniumi emlékmű, ami magyar honfoglalás ezredik évfordulójának állít emléket.  A Dózsa György útba torkolló Andrássy útnak a meghosszabbított tengelyében áll a Millenniumi emlékmű márványoszlopa, amely már messziről jelzi a teret. A Hősök terét a Városliget határolja, két oldalról reprezentatív módon keretezi: a teret a historizáló stílusú Szépművészeti Múzeum épülete, a magyarországi eklektikus építészet utolsóként elkészült reprezentatív darabja, vele szemben pedig a Műcsarnok neoreneszánsz palotája áll.

Az 1896. évi millenniumi országgyűlés törvényt hozott a különböző intézményekben őrzött képzőművészeti gyűjtemények egyesítésére, és megalapította a Szépművészeti Múzeumot. Új épületének tervezésével és kivitelezésével Schickedanz Albertet és Herzog Fülöpöt bízták meg. Az épületben az eredeti festmények képtárát az emeleti termekben helyezték el, a szobrászat egyetemes történetét azonban csupán gipszmásolatokkal tudták szemléltetni. Az életnagyságú szobormásolatok számára alakították ki a művészettörténet egyes korszakainak stílusát utánzó földszinti dór, ión, román, reneszánsz és barokk csarnokot.

Az eredeti művek gyarapodásával a gipszszobrok fokozatosan kikerültek az épületből - ma már csupán az olimpiai Zeusz-templom oromcsoportjának másolata látható a főbejárat timpanonján -, s a földszinti termek is eredeti műtárgyak bemutatására szolgálnak. Az épület folyamatos rekonstrukciója során a múzeumot 1993-ban mélyföldszinti termekkel bővítették, ahol kiállítóterek is helyet kaptak
 
Admission
permanent exhibition: 1800/ 900 HUF
The museum on google maps:

Visitor entrance

Szépművészeti Múzeum
Dózsa György út 41.
1146 Budapest
Hungary
view on a map

Opening Times

Sun
10:00 - 18:00
Mon
-
Tue
10:00 - 18:00
Wed
10:00 - 18:00
Thu
10:00 - 18:00
Fri
10:00 - 18:00
Sat
10:00 - 18:00

euromuse.net - The exhibition portal for Europe